Teaház. Igen, ezt régóta tervezzük már. De nevet kéne adni a gyereknek. Mit írjunk a meghívóra? Nyugdíjas klub? De nem csak nyugdíjasok jöhetnek. Idősek teadélutánja? Hiszen nem a résztvevők kora a lényeg. Akkor hát…?

Egy lelkigyakorlat adta az ötletet. Az atya arról beszélt, hogy Isten két alkalommal is azt mondja az emberre: Jó hogy vagy! Először a teremtéskor (vö. Ter 1,31), másodszor pedig a megváltásunkkor. S ha Isten igent mond ránk, nekünk is igent kell mondanunk embertársainkra. A karitásznál osztjuk a ruhát, az élelmiszert, segítünk, ahol tudunk, de aki teaházba jön hozzánk, az nem a teára szomjazik. A legtöbb, amit neki adhatunk, hogy igent mondunk rá. Hogy biztosítjuk róla: Jó hogy vagy!

Első alkalmunkat egy októberi délutánon tartottuk. Teával, pogácsával és nagy szeretettel vártuk meghívottjainkat, és nem csalódtunk. Szépen megtelt a terem, ahol egy rövid köszöntés után mindenki elmesélhette, mi a legjobb dolog, ami a héten történt vele. Így tudtuk meg, hogy Zsuzsa legkisebb unokája éppen a héten lett egy éves, hogy Erzsi életét már háromszor megmentette a macskája, vagy éppen azt, hogy Irén azóta nem érzi magát egyedül, mióta a Karitász iroda pont az ő lakása alá költözött. A teadélutánunkon - közösen összeszámoltuk - 105 gyermek, unoka és dédunoka szülei-nagyszülei-dédszülei voltak jelen. Ez tehát legalább 105 ok arra, hogy azt mondjuk egymásnak: "Jó, hogy vagy!" Igen, sok a fájdalom, sok a betegség, de talán mindannyiunknak jólesett egy csésze tea mellett rámosolyogni a másikra, s szóba elegyedni olyanokkal is, akiket eddig csak arcról ismertünk.

Amikor meghirdettük, nem tudtuk, lesz-e folytatása. Most bátran kijelenthetjük, lesz. Sőt! Mindenkinek csak javasolni tudjuk, kérdezze meg a szomszédját, kollégáját vagy éppen a házastársát, kér-e egy csésze teát. Mert úgy tűnik, a tea csodákra képes…